Üdv újra itt. Napok óta foglalkoztat egy dolog, ami nem hagy nyugodni.
Kezdem a kályhától...
Mikor kismama voltam, vagyis várandós, olvasgattam könyveket, internetet, idealizáltam, de azért mégsem annyira... Nem egész 17 hónapon belül két sivalkodó hús-vér valóság csüngött rajtam. Miközben imádtam elnézegetni őket ALVÁS közben (amikor nem sivalkodnak, nyugodtak és szépek), ébrenlétük alatt egyfolytában a könyvekben és az interneten olvasott nevelési tanácsok és szemléletek lebegtek a szemem előtt. 14 éves voltam, mikor megszületett a húgom, nagyon szoros kapcsolatunk van, és mondhatom, hogy nem is annyira nővér-húg kapcsolat ez, hanem annál jóval több. Ez azonban várakozásaimmal ellentétben mégsem készített fel annyira a saját gyermek érkezésére. A felelősség akárhogy is, de nem az enyém volt.
Ma a lányaim 8 és fél és 10 évesek. Ennyi, vagyis 10 év kellett ahhoz, hogy rájöjjek, rossz irányba haladok. Ez a rossz irány pedig sok dolognak betudható, de mégiscsak én léptem rá az útra.
Ez az út pedig a Tudatos nevelés. Most persze elüthetném annyival, mint Besenyő Pista bácsi, hogy TNB, aki vagyok, vagyis Tudatosan Nevelő Bogika, mert mindig tudtam, hogy nevelek, de lényegében tökre igaza van. Ezt is lehet jól csinálni persze, de ezek szerint az én személyiségem nem alkalmas erre.
Jó, jó. Megmagyarázom, miről karattyolok.
Az okosan is lehet a gyereket szeretni, a következetesség a legfontosabb, a minél több dolgot meg kell a gyereknek mutatni, tanulni, hogy aztán az életben sikeres legyen kezdetű dolgok. Óvni kell, de azért azt is okosan, nem szabad túlzásba vinni. Pozitív szemlélet, mindig dicsérni a gyereket, stb.
Elvárások az anyákkal és a gyerekekkel szemben úton útfélen, aminek aztán ha nem felelsz meg, nagyon megiszod a levét. (Megbélyegeznek Téged, vagy a gyereket, rosszabb esetben mindegyikőtöket, kirekesztenek, stb.)
Én most úgy döntöttem lerakom ezt a terhet. Nem csupán azért, mert nehéz, hanem azért is, mert a magyar társadalom és a magyar oktatás nem érett meg erre a szemléletre, és inkább vissza kéne térni a gyökerekhez.
Miért nem jó az, ha egy gyerek nem kiváló tanuló ugyan, de tud viselkedni, hogy van gyerekkora, amikor is azt teszi, ami normálisan a dolga lenne: GYEREK!
A sok elvárás, és a tudatos nevelésem közben képletesen szólva, elfelejtettem SZERETNI a gyereket. Meg akartam nekik tanítani, hogy mit nem szabad, hogy hogy kell viselkedni a felnőttekkel, hogy mennyire jó nekik, ha megtanulják amit az iskolában a fejükbe akarnak tömni, akármilyen értelmetlen is, és akármennyire nem lelik benne élvezetüket, mert az élet az ilyen, áldozatokat kell hozni, TUDATOSAN KELL NEVELNI, hogy aztán később a gyerek majd felnőttként is TUDATOS legyen és ne ösztönös.
Nemrég olvastam, hogy azok az anyák, akik nem adatják be a gyerekeknek a kötelező oltásokat, azok TUDATOSAN nevelik a gyerekeiket. Nos igen, az lehet... Tudatlanul is lehet tudatosan gyereket nevelni...
Ezentúl nem fogom elnyomni az anyai ösztöneimet, csak azért, hogy kis tudatos robotokat neveljek. Szeretni fogom őket, hagyni, hogy a saját tempójukban fejlődjenek, nevelni fogom őket, hogy olyan emberek legyenek, akik elfogadnak másokat, és saját magukat is olyannak, amilyenek, és ezt ne azért tegyék, mert le van írva egy könyvben, hogy ez így helyes, hanem azért, mert mi ilyenek vagyunk. Ne tudják az értelmét, hanem érezzék, hogy ez így helyes.
